vizslafotozas

Évindító beszélgetés a volt mentoráltakkal a műtermünkben.
Annyira jó egy ilyen közösségbe tartozni, ahol egymást tudjuk segíteni és inspirálni. 

“A fotózásra hármasban (ötösben!!) érkeztünk, Georgie, Lacó és én – illetve az ikrek.  Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon élveztük, a nálatok töltött 2 óra gyorsan el is telt. Egyszer sem néztünk az óránkra, hogy ‘jaj mikor lesz már vége..’ – éppen ellenkezőleg. Mind velünk, mind pedig Georgieval nagyon segítőkészen és figyelmesen bántatok. Kicsit olyan érzésünk is volt, mintha már többször találkoztunk volna, feszengésnek nyoma sem volt. Ez a képeken is abszolút megjelent, mindegyikről látszik, hogy mindenki jól érezte magát. A fotózás elején megbeszéltük, hogy valamennyire azért jelenjen meg a ‘kismama fotózás’ jelleg is. Ez annyira jól sikerült, hogy ennél jobb ‘kismama fotózást’ el sem tudtam volna képzelni. Tőlem nagyon távol állnak a mostanában felkapott és divatos műtermi, uszályos ruhás, művészi kismama fotózások.. Amit tőletek kaptunk ez tükrözi legjobban a személyiségemet/személyiségünket.”

A gond azzal, hogy kívülről könnyűnek tűnik a kutyafotózás, hogy az emberek könnyűnek is hiszik. pedig a legnehezebb feladat, hogy könnyűnek látszódjon.
– Péter

Ahhoz, hogy megcsinálj pár jó képet, elég pár trükk, de hogy nap, mint nap életre szóló élményt tudj adni, már sokkal többre lesz szükséged. – Péter

A képen: Vinka

Azt nevelték belém, hogy az embernek kell, hogy legyen egy “rendes” állása. Én IT-s voltam, multiknál dolgoztam.

Amikor már komolyabban fotóztam, Zsófi kolléganőm tette fel a nagy kérdést: “Miért nem mondasz fel, és foglalkozol csak a fotózással?”
Nagyon betalált a kérdés. Ez a lehetőség addig fel se merült bennem, pedig teljesen logikus volt. Ha jobban szeretem a fotózást, és komolyan gondolom, miért nem fókuszálok csak arra? Pár nap múlva felmondtam.

Ennek már több, mint 8 éve. Nem bántam meg soha, csak azt, hogy nem tettem meg már korábban.

Legyél bátor, merj változtatni, hogy a saját életedet élhesd.
– Péter

Püré és Zserbó
A tacskók IS a gyengéink.

Minden év elején megfogadod, hogy EZ LESZ majd az az év amikor továbblépsz, amikor változtatsz, amikor végre te is kitörsz és azt csinálod végre amit szeretnél, ami örömet okoz, ami nem csak a munkáddá hanem a szenvedélyeddé váil!
…aztán minden ugyan úgy marad ahogy eddig.

A döntéseink beszédesek, mindig megvannak a miértek, hogy miért marad minden a régiben, miért nem most változtatsz.

De Te dönthetsz máshogy is, dönthetsz úgyis a körülmények ellenére, hogy nem halogatsz tovább és megpróbálod. MOST. Nem ‘majd holnap’.

Hidd el, én már megtapasztaltam, hogy nincs jobb alkalom a változáshoz a mai napnál, ne halogass tovább.

Ha a fotózásban szeretnéd megvalósítani önmagad, akkor itt vagyok, segítek! (Péter)

Sokan vágynak közös fotókra a családjukkal, kedvencükkel, de mindig ott van bennük a félelem, hogy kihez menjek, biztosan jó lesz nekünk, hogy fognak velünk viselkedni, hogyan fogjuk magunkat érezni.

Nagyon fontos, hogy ismerd meg a fotósodat.
Nekünk se mindegy kivel töltjük az időnket, nem szeretjük a kellemetlen szituációkat.

Nagyon hamar megérezzük, ha valaki feszült az adott szituációba, és minden érzékünkkel arra figyelünk, hogy olyan légkört teremtsünk, hogy fesztelenül tudd érezni magad nálunk.

A szuper fotók meg alap.

Jövőre is várunk Titeket! 

 
“Megnéztük a honlapon a képeitekek, de igazából a bemutatkozó email-t elolvasva nem volt kétség, hogy hozzátok megyünk.  Lehet, akkor is Titeket választunk, ha egy képet sem látunk tőletek.

Aggódtunk, hogy Mázli, hogy fogja elviselni, ha két órán keresztül modellkednie kell, mert itthon, ha kamerát lát, egyből elfordítja a fejét  Mivel fekete, az arca sem mindig kivehető, kíváncsiak voltunk, mi lesz ebből.

Rögtön a fotózás elején minden kétségünk elszállt. Kiderült, hogy a kutyánk fotózásra született  El sem hittük, hogy a dobogón hosszú percekig áll és pózol a kamerának  Nagyon jó élmény volt.

Szuper volt átnézni a képeket, ennyiszer már régen mondtuk el, hogy mennyire cuki a kiskutyánk. Kb. 703-szor 

Már a kisdiákoknál is kiütközik az a probléma, hogy mindenki ugyanazt az oktatást kapja, és mindenkit ugyanúgy próbálnak kezelni.
Miközben annyira különbözőek vagyunk, és ez felnőttként még inkább szembetűnő.

Nem mindegy, hogy introvertált vagy épp extrovertált vagy, milyen a felkészültségi szinted, milyen utat jártál be ezidáig, mennyire vagy szuperérzékeny…

A csoportos képzés nem előremutató, főleg felnőttként, hiszen csak frusztráltságot okoz az eltérő felkészültségi szint, és lehetetlen kiteljesedni, pedig tanulni akarnál!

Hozzánk azok jelentkeznek akik értő és érző figyelem mellett szeretnének, dedikált figyelmet, mert itt mindig lehet kérdezni, mindig kapsz visszajelzést, nincsenek kellemetlen helyzetek. A mentorprogramunkat ezért tud ennyire hatékony lenni.

 “Kételyeim csak Mézivel kapcsolatosan voltak, hogy fog viselkedni, lesz e használható kép, ha elbújik vagy csak ugat a fotózás alatt? Mi van ha nem tudjuk megnyugtatni?.

De az élményeink abszolút pozitívak!
Köszönjük, hogy kellemessé tettétek az egész fotózást. Rengeteg jó kép született, túl sok is 
A képeket mindenkinek büszkeséggel mutogattam/mutogatom: „Nézd ezt,nézd azt, nézd ez is milyen jó, mindegyik jó, nem tudok választani!“ “

Kell ennél nagyobb és fontosabb visszaigazolás egy fotósnak? Nekünk biztosan nem. 

Abban a világban semmiképp, amelyben oly sokan elégedetlenek magukkal, ahol szinte egytől egyig találnak magukon kivetni valót az emberek, ahol biztosan megváltoztatnák valamely testrészüket, és ahol ezt többen meg is teszik…

Mi nem modelleket fotózunk, mi olyan embereket fotózunk amilyen te vagy, amilyenek mi vagyunk.
Belőlük hozzuk ki azt a szituációt, azt a fotót, amely után ezt írják nekünk:

“Hát ez várható volt…! én teljesen elvarázsolódtam, és ahogyan néztem magamat, végig mosolyogtam, az összes fotón! Annyira élveztem veletek a fotózást és olyan csodálattal néztem ezt a négylábú szőrös kis angyalkát, akit imádok. Gyönyörű kiskutyám! Olyan gyönyörű képek lettek, hogy persze nem tudtam választani, annyi kedvencem lett, hogy az első kör szivecskés fotók száma mindjárt 50 db lett. Annyira édesek voltatok, nagyon szépen köszönök mindent.”

Fügének és Oszinak, a két vizslánknak nem csak a Vizslafotózást köszönhetjük.
Ők azok akik stabilitást és biztos pontot adnak az életünknek, a mindennapjainknak.
Miattuk lett a Vizslafotózás a szabadságunk, szenvedélyünk és egyben a legfontosabb önmegvalósításunk.

Fotós vállalkozás a mai világban?
Nem ez a legbiztosabb út, de kétségkívül számunkra a legizgalmasabb.

Éltünk, megéltünk, átéltünk, túléltünk.

Sok volt a fájdalom, a veszteség, de a reményünk, végeláthatatlan és itt vagyunk.

Oszi és Füge miatt. Az álmaink miatt. Miattatok, Gazdik miatt.
Legyen békésen csodás az Ünnepetek 

“Először is szívből köszönjük a kivételes lehetőséget, tudtam, hogy ezt az alkalmat vétek lett volna veszni hagyni. 

Alapvetően Eszkis kutya-gazdi párosként nem is akarunk más fotóst választani, mint Titeket. Amikor Manó még az egyesület gondozásában élt, már akkor is olyan fantasztikus képek készültek róla, amik meggyőztek, hogy Manó karakterét igazán jól Ti tudjátok kihozni a fényképeken.

Külön köszönöm plusz képeket, mindet egytől egyig imádom, és biztosan fognak készülni ezekből is faliképek/ajándéktárgyak a családnak, és a saját kuckónkba is. 

Szerintem csodálatos, amit képviseltek. Szívet melengető a légkör, ami Nálatok fogadja az embert.
Bevallom, kicsit izgultam a fotók miatt, főleg azért, mert korát meghazudtolóan Manócskám nagyon izgága típus tud lenni, de úgy érzem, hogy végül felesleges volt minden aggodalmam.

Hálás vagyok a nagyszerű képekért, mert ezeket nem csak most, hanem évek múlva is boldogan fogom nézegetni.

Biztosan keresni fogunk Titeket jövőre is 
Nagyon kellemes ünnepeket kívánunk!

Ölelés,
Manó és Anikó”

 Holnap lesz az utolsó fotózásunk idén, utána már csak a Fiúkkal és a mentoráltakkal leszünk a műteremben.
Ha szeretnél személyesen találkozni, vagy átvenni az ajándékutalványt, akkor azt holnap (csütörtökön) tudod előre egyeztetett időpontban megtenni. Írj, hívj.

Kellemes ünnepi készülődést! 

Nálunk ilyen minimál volt a karácsony, de pont ezt szeretjük benne.
Ezt írták a gazdik a fotózás után:

“Régóta szerettem volna egy közös fotózást a kis vizslás családunkról, de féltem tőle, hogy hogyan fog működni nálunk.

Vili vizslánk egy talált kutya, aki a vizslához képest is iszonyat hiperaktív és pörgős. Nem tud trükköket. Az “ül és marad” is sokszor nagy kihívás számunkra, mert annyira szeret a közelünkben, lábunknál lenni.

Párom nem szereti, ha fotózzák, soha nem is volt még fotózáson. Tartott is tőle, mert nem tudja hogyan kell viselkedni, pózolni a kamera előtt.

Szóval volt bennem egy kis aggodalom, de mindenképp szerettem volna magunkról karácsonyra egy sorozatot, amin tényleg mi vagyunk, így belevágtunk.

Andi és Péter már a fotózás előtt nyugtatták Vilit (és ezzel minket is), hogy jobban tudjon figyelni, és ne pörögje túl a dolgokat.

Miután elkezdődött a fotózás, pár perc múlva azt vettük észre, hogy Vili ül, fekszik, ott marad, nagyon figyel, és már magától ismétli a kis feladatait. Persze mi gazdik teljesen ledöbbentünk, hogy a mi kutyánk ilyeneket is megcsinál, és hogy hogyan tudta ezt elérni Péter ilyen rövid idő alatt.

Olyan jó hangulatban telt a fotózás, hogy könnyen el tudtuk engedni magunkat, és igazi élmény volt mindannyiunk számára. Ez vissza is köszön az elkészült képeken, amiket szuper volt visszanézni a fotózás közben.

Örülünk, hogy Ti fotóztatok minket, a legközelebbi alkalom előtt már biztos nem lesz bennünk semmi félelem. Köszönjük!”

Öröm ilyen visszajelzéseket olvasni 
Csocsoék küldték:

“Csakis pozitív élményekről tudok/tudunk beszámolni a fotózásról.

Velünk és Csocsoval is profiként bántatok, a jó hangulat már az elején kialakult. Csocsoról tudni kell, hogy előfordul vele, hogy ha valaki nem szimpatikus neki vagy egyszerűen nem kelti fel a figyelmét, akkor nem foglalkozik vele. Hiába próbál vele játszani, felvenni a kapcsolatot egyszerűen ott hagyja. Ezzel kapcsolatosan volt egy kis félelem bennem, hogy ha esetleg ez előfordul, akkor, hogy tudjuk majd fotózás közben motiválni. Ez viszont abszolút nem következett be, sőt! Ahogy találkozott veletek már ment barátkozni, játszani, vitte a labdáját is. (Ami nagyon nagy szó az ő esetében! )

Ez a pozitív hangulat és Csocso részéről a barátkozás az egész fotózás alatt megmaradt. Péter profin kötötte le a figyelmét, érezte, hogy mikor kell szünet vagy éppen mikor kell még kicsit „kitartani” és meglesz a tökéletes kép. Látszott Csocson, hogy élezi, már-már azt láttuk rajta, hogy pózol és élvezte, hogy a középpontban lehet. Mi nagyon örültünk neki, hogy nem voltak erőltetett és beállított képek, minden nagyon természetesen zajlott végig.”

Gyerekes-kutyás családi fotózás.

A koncepció az volt, hogy a kislegény 3 évesen már elég nagy ahhoz, hogy a családnak ő válassza ki és vágja ki a család idei karácsonyfáját. A kivágott fát a saját traktorára teszi és az ajándékokkal együtt hazaviszi.

Szlovákiában találtuk meg azt a “karácsonyfaültetvényt”, ahol szívesen is látnak és a környezet is szép.

A fotózásra külön dekorral készült a Tündérkeresztanyák. 

A csípős szél miatt sajnos hamarabb be kellett fejezni a fotózást, mint terveztük, de a hiányzó képeket jövő héten pótoljuk. 

Nem egyszer kaptunk olyan visszajelzést gyerekekkel és kutyákkal hozzánk érkező családoktól, hogy

“Hogy tudtad ezt a pillanatot így elkapni? Mi a titkod?”

“Hihetetlen, hogy ezek a képek ilyen csodálatosak lettek, ahhoz képest amit a gyerekek és a kutyák mit műveltek nálatok”

Bár minden fotózásunk vezetjük és kézben tartjuk, de hagyjuk megélni a pillanatokat a maguk természetes valójában.

Nem csitítjuk le a gyerkeket, nem mondjuk, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad.

Fontos nekünk, hogy a gyerekeknek is jó élményként maradjon meg, kalandként éljék meg a fotózást.

Csak így történhet meg az, hogy elkapjuk azokat az igaz és őszinte pillanatokat amelyeket visszanézve nem egy beállított és kővé dermedt család fog ránk tekinteni – képeink minden huncutságot, minden kacajt, vidámságot és szeretet megőriznek

“A fotózás 2 kicsi gyerkőccel és 2 kutyussal nem volt sem egyszerű, sem csendes és mégis csoda, ami a kész képekről visszatekint ránk. A nagyobbik lányunk nem nagyon szereti a fotózást, de még most is emlegeti a Vizslafotózás-t.Nagyon jól éreztük magunkat nálatok és nagyon elfáradtunk.

Nem is tudom pontosan megfogalmazni, mit érzek, amikor lapozgatom a képeket… ugrik a szívem egyet.

Köszönjük a türelmet és profizmust!”

Mindenkinek kiforrott véleménye van a műtermi fotózásokról… például ha azt hiszed, hogy ezek a fotózások arra vannak, hogy megváltoztassanak és természetellenes pózba állítsanak, ahol elveszik a személyiséged és semmi nem látszik belőled… akkor nem jó helyen jársz!
De ha szerinted a fotózás a valóságról, rólad, rólatok, a kutyusodról szól, akkor a lehető legjobb ajtón kopogtatsz!

Számunkra a fotózás a valóságról szól, nem a mások elvárásainak való megfelelésről. Elsősorban emberek vagyunk, és csak aztán fotósok. Mindenki egyedi, mindenki különleges, különbözőek vagyunk. Emberek vagyunk. Nem a tökéletességet keressük! És ezt kihasználni az igazi művészet, hogy aztán évekkel később is boldogan tudjatok a nálunk készült képekre nézni, mert ti valójában is olyanok vagytok, mint azokon a fotókon a falon, a fényképalbumban vagy a social mediában.
Hiszünk abban, hogy az az egészséges, ha el tudjuk fogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt.

Mert a természetesség fontosabb számunkra, mint a professzionalizmus!

Milyen kételyeid voltak jelentkezés, illetve a fotózás előtt?

“A férjemet szülinapján ajándékként leptem meg a fotózással. Biztos voltam benne, hogy örülni fog neki, hogy kutyagyermekünkről képek készülnek, azzal kapcsolatban viszont kétely volt bennem, hogy ő mennyire fogja élvezni a fotózást. Nem igazán szeret a középpontban lenni, inkább csendes megfigyelő a közösségi eseményeken. Viszont már a megérkezésünk után pár perccel kiderült számomra, hogy semmi gond nem lesz. Valahogy mindketten olyan nyitottsággal, olyan kisugárzással fogadtatok minket, mintha már régóta ismernénk egymást, szinte kitaláltátok mit szeretnénk, illetve mi lenne jó nekünk. Így teljesen nyugodtan, családias környezetben kezdődött a fotózás.”

Csak az extrovertált emberek járhatnak fotózásokra? Csak akkor fog tetszeni majd a végeredmény, ha fotogénnek érzed magad? Csak a modellekről készülhetnek jó képek? Csak azok tudják élvezni, akik magabiztosak?

Elég a “csak”-okból, szeretnénk ezeket a stigmákat örökre levenni a műtermi fotózásokról!

Szerintünk a fotózás lehetősége mindenkié, nem kell fotogénnek, modellnek lenni ahhoz, hogy elmehess. Nincsenek standardok, nincsenek egyforma gazdik, kutyák, nem a tökéletességet keressük. A képek Neked készülnek, nem másnak, rólatok kell, hogy szóljanak; olyannak kell lennie, amilyenek valójában vagytok.

A baráti légkör garantált, nincs feszengés, nincsenek kötelezően beállított fotók. Csak Ti.

Az elmúlt években rengeteg tapasztalatot szereztünk: így ne aggódj, a legjobb helyen jártok, akár akkor is, ha a korábbi fotózások negatív tapasztalatai mély nyomot hagytak. Korábban több gyermekes családnak is megmutattuk, milyen is tud lenni egy fotózás, hogy nem ki kell bírni és várni a 45 perc végét, és nem kell előtte hónapokig készülni, hogy túlélhető legyen.

A küldetésünk, hogy a fotózást emberivé tegyük, közelebb hozhassuk mindenki számára, hogy olyanok is átélhessék az élményt, akik nem modellek, vagy nem érzik magukat fotogénnek. 

Ahogy a social media felületeit pörgetjük, az Instagramot, a Facebookot, mindenhol csak a látszólagos tökéletességgel találkozunk.

A valódi, az igazi már nem illik a megosztott képalbumba, csak azt mutatjuk meg mennyire vagyunk szépek és tökéletesek.
Sajnos ezt az álképet sokan el is hiszik és ezekre alapozva nagyon nehéz önmagunknak lenni és maradni.

Törekszünk arra, hogy a fotózásaink valódiak legyenek, valódi érzelmekkel az arcokon, a fotózásokat az emberi oldalról közelítjük meg.
Az emberi hozzáállásban hiszünk, a fotónak igaznak és őszintének kell lennie. Így fog Titeket a legjobban ábrázolni, képviselni.
Itt soha nem lesz elveszett, kínos érzésed, nem fogod magad kellemetlenül érezni nálunk, mert nem kérünk a tökéletesség imitálására, mi csak is rátok vagyunk kíváncsiak, a valódi érzelmeitekre, a valódi mosolyotokra, a valódi könnyeitekre.

Nem fogsz másnak látszani, mint amilyen valójában vagy.

Fesztelen hangulat, önfeledt szórakozás, őszinte pillanatok.
Így akár évek múlva is boldogan fogsz a képeidre nézni, és nem csak most fognak jól mutatni a social média felületeiden! 

Mit gondolsz minden fotós tud kutyákat és gazdikat fotózni?
Vannak profi fotósok, akik képein meghökkenünk, amikor a gazdit a kutyájával fotóz, nem jó értelemben.

A képekből érezni kellene a kapcsolatot, át kellene jönni az érzéseknek. A kutya ne csak egy szobor legyen, mintha csak oda lenne retusálva az ember mellé. Elő kellene hívni a kapcsolatot a kutya és gazdi között, ami akkor nehéz, ha mindenki kellemetlenül érzi magát és ha még a fotós és a kutya sincs semmilyen kommunikáció.

A kutya ne csak egy kellék legyen a fotózáson, egy tárgy, a kép meg egy megerőszakolt, kínos szituáció szüleménye.

Egy igazi fotó életre szóló emlék, amelytől könnybe lábad a szemed!

Örülünk, ha van aki rájön, hogy a kutya-gazdi fotózás összetettebb, mint egy átlagos fotózás, ehhez nem elég egy jó gép és egy fotós.
Örülünk, mert valószínűleg neki adhatunk majd egy más élményt és olyan képeket, amelyektől nagyot dobban a szív!

Niki egy 40+os, vidékre költöző, multit elhagyó marketinges szakember, aki szerette volna, hogy a fotózásban keresztül tudjon önmagára találni.

Ezt írta a Mentorprogram után:

“Friss OKJ-s fotográfus bizonyítvánnyal a kezemben jelentkeztem a mentorprogramba. Vágytam rá, hogy magabiztos fotósnak (sőt, egyáltalán: fotósnak) érezzem magam, de nem bíztam magamban. Hiába használtam rengeteget a kamerát a szabadidőmben és a marketinges munkám során is, képtelen voltam túllépni a “hobbifotós mindset”-en.

A Vizslafotózásról már korábban hallottam. Péter és Andi szakmai profizmusa mellett egy számomra különösen fontos tényező, a kutyás lelkületük erősített meg abban, hogy tőlük akarok tanulni. Csak azt nem tudtam, hogy pontosan mit… Péter pillanatok alatt és kiváló érzékkel mérte fel a helyzetet, hogy nemcsak fotósként, hanem alkalmazottból lett zöldfülű szabadúszóként is segítségre van szükségem. A mentorprogram előtt állandó időzavarban voltam, rendszeresen túlvállaltam magam, miközben folyamatosan azt éreztem, hogy nem tudom az érdekeimet megfelelően képviselni, és nem jutok egyről a kettőre. Egyáltalán nem számítottam rá, de Pétertől nagyon sok segítséget kaptam abban, hogy ne csak fotósként, hanem vállalkozóként is magabiztosabb, céltudatosabb legyek.

Utólag már azt is tökéletesen értem, hogy a mentorprogram elején miért nem kaptam részletes leírást és tematikát, mint egy tanfolyamon. Most már világos, hogy ezt a programot nem lehet sablonosítani! Képtelenség lenne hozzá univerzális bemutató szöveget írni. A program legnagyobb ereje ugyanis számomra éppen abban rejlett, hogy személyre szabottan azt kaptam, amire a legnagyobb szükségem volt: vállalkozói szemléletet és célokat! Az odáig vezető útra pedig sokrétű tapasztalatot, technikai tudást és egyfajta fotós rutint, ami segít sokkal magabiztosabban dolgozni kamerával a kezemben is. Hihetetlen, hogy mennyi minden belefért ebbe a 10 hétbe! Nagyon köszönöm!”

“Én nagyon élveztem minden percét a fotózásnak, közvetlen hangulata volt, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást. Pétert egy végtelenül nyugodt, Andit pedig egy nagyon életvidám emberként ismerhettem meg. Még engem is tanítottatok, hogyan kell kommunikálnom Leiával, ő pedig szintén nagyon megkedvelt Titeket, miután feltűnt neki, hogy mindig van nálatok egy kis jutalom 

Hihetetlenül pozitív személyiségeket ismertem meg Bennetek, szinte végig csak a mosolyra emlékszem, valamint arra, hogy valóban meg szerettetek volna ismerni minket és azt átadni a képekben, milyenek is vagyunk mi így együtt.

A fotókat átnézni meg nagyon szívmelengető érzés volt, mi nagyon ritkán tudunk Leiáról elkapni képeket, mert elfordul, végre láthattam Őt így is. Együtt pedig ezek az első igazi képeink, amik így még az átlagosnál is különlegesebbek. Olyan érzés volt, ami után csak megkerestem a kutyusom és megölelgettem. “