Olyan képeket szeretnénk készíteni rólatok, amelyeken felismeritek magatokat.
A kutyádat úgy, ahogy te ismered.
Azt a nézést, amit más talán észre sem vesz. A furcsa szokásait. Ahogy hozzád bújik, ahogy rád figyel, ahogy együtt működtök. És téged is úgy, ahogy mellette vagy – nem úgy, ahogy szerinted egy fotón viselkedned kellene.
Mert számunkra egy jó kutyás fotó sokkal többről szól annál, hogy mindenki jó helyen áll-e, jó irányba néz-e, és technikailag tökéletes-e a kép.
Arról szól, hogy amikor ránézel, felismered benne azt, akit szeretsz. És azt, ami kettőtök között van.
Ehhez persze az is számít, hogyan készülnek ezek a képek.
Sokan úgy érkeznek hozzánk, hogy nem szeretnek fotózkodni. Nem tudják, mit kezdjenek a kezükkel, hogyan kellene állniuk, vagy attól tartanak, hogy a kutyájuk biztosan nem fog úgy viselkedni, ahogy egy fotózáson „kell”.
Nálunk ezt nem neked kell megoldanod.
Neked nem kell tudnod jól fotózkodni. A kutyádnak sem kell fotózásra képzettnek lennie.
Mi megismerünk benneteket, figyeljük, hogyan működtök, és végigvezetünk a fotózáson. Ha valamiben segítség kell, segítünk. Ha egy helyzet nem működik, változtatunk rajta. Ha a kutyádnak idő kell, kap időt.
A fotózásnak kell alkalmazkodnia ahhoz, akik vagytok.
Talán ezért érzik jól magukat nálunk azok az érzékenyebb, visszahúzódóbb gazdik is, akik a klasszikus fotózások világában sosem érezték igazán otthon magukat.
És ezért tudunk olyan kutyákkal is dolgozni, akiknek saját elképzelésük van arról, hogyan szeretnék tölteni azt a napot.
Ti hozzátok azt, ami köztetek van.
Mi pedig segítünk jól megőrizni.
Miért éppen Vizslafotózás?
A nevünk egy történet kezdete.
Amikor több mint 14 éve elindultunk, a saját vizsláink voltak mellettünk. Velük kezdtünk igazán kutyákat fotózni, és mellettük tanultuk meg azt is, mennyi minden történik egy kutya és az embere között, amit kívülről könnyű észre sem venni.
Innen maradt velünk a Vizslafotózás név.
Ma már mindenféle kutya érkezik hozzánk: kicsi és óriás, kölyök és idős, nyugodt és örökmozgó, magabiztos és bizonytalan. A név közben sokkal több lett annál, mint hogy milyen fajtát fényképezünk.
Egy szemlélet lett belőle.
Az, hogy először megpróbáljuk megérteni, ki van előttünk.
Hogy a kutya személyisége fontosabb annál, hogy tökéletesen teljesítsen.
Hogy a gazdinak nem kell szerepet játszania a kamera kedvéért.
Hogy egy kapcsolat apró részletei legalább annyira fontosak lehetnek, mint maga a „nagy kép”.
És hogy amit ma hétköznapinak látsz – ahogy rád néz, hozzád ér, utánad indul vagy éppen teljesen figyelmen kívül hagy –, egyszer lehet, hogy pontosan az lesz, amit a legjobban szeretnél felidézni.
Nekünk ezt jelenti ma a Vizslafotózás.
Több száz ötcsillagos visszajelzés és sok visszatérő család után is ezért érdekel minden új fotózásnál ugyanaz:
Kik vagytok ti együtt?
Göblyös Péter vagyok,
a Vizslafotózás alapítója és fotósa. Több mint 14 éve fotózom kutyákat és azokat az embereket, akiknek ők sokkal többet jelentenek egy háziállatnál.
Engem mindig az érdekel először, kik vannak előttem.
Milyen a kutyád? Mi hozza lázba, mitől bizonytalan, mennyire keresi a közelségedet, és mi az, amit csak az vesz észre rajta, aki igazán ismeri.
És ugyanígy érdekel az is, te hogyan érzed magad ebben az egészben.
Sok olyan ember érkezik hozzám, aki azt mondja, hogy nem fotogén, feszeng a kamera előtt, fogalma sincs, mit kellene csinálnia. Ehhez gyakran társul az aggodalom is, hogy a kutya majd nem marad egy helyben, nem néz oda, túlságosan lelkes lesz, vagy egyszerűen nem úgy működik, ahogy egy fotózáson „kellene”.
Nálam egyikőtöknek sem kell tudnia, hogyan kell jól fotózkodni.
Az én dolgom, hogy figyeljelek benneteket, értsem, hogyan működtök, és végigvezesselek a helyzeteken. Megmondom, mit érdemes csinálni, amikor szükség van rá, és visszalépek, amikor arra van szükség. Ha valami nem működik, változtatunk. A fotózásnak kell alkalmazkodnia hozzátok.
Én magam is introvertált, figyelő ember vagyok. Valószínűleg ezért is veszem észre hamar az apró jeleket: amikor valaki kezd kényelmetlenül érezni magát, amikor egy kutyának sok lett valami, vagy éppen azt a pillanatot, amikor már mindenki megfeledkezett arról, hogy fényképezőgép van a közelben.
A fotózás előtt tíz évig IT-s mérnökként és adatelemzőként dolgoztam. Abból a világból megmaradt bennem a rendszerben gondolkodás, a problémamegoldás és az, hogy szeretek megérteni dolgokat a felszínük alatt.
Ma ugyanezt használom egy egészen más területen: embereket, kutyákat és a közöttük lévő kapcsolatot próbálom megérteni.
Mert számomra egy igazán jó kép attól válik fontossá, hogy felismered benne azt, akit szeretsz.
Azt a nézést. A hülyeségeit. A ragaszkodását. A saját kis gesztusait. És azt, ahogyan ti ketten együtt vagytok.
Azt szeretném, hogy amikor évekkel később előveszed ezeket a képeket, ne egy fotózás jusson eszedbe róluk.
Hanem ő.
És ti.
Andi,
a Vizslafotózás másik fele – és az az ember, akivel valószínűleg már azelőtt találkozol, hogy én elővenném a fényképezőgépet.
Ha felhívsz bennünket, könnyen lehet, hogy ő veszi fel a telefont. Ha kérdésed van, bizonytalan vagy valamiben, vagy egyszerűen szeretnéd tudni, mire számíts, hozzá bátran fordulhatsz.
Nem kell tudnod, mit kell kérdezned.
Andi nagyon jól érzi, ha valakinek még egy kis időre, magyarázatra vagy egyszerűen csak nyugalomra van szüksége.
Nem fog sürgetni, és nem várja el, hogy már az első pillanatban otthonosan mozogj egy számodra teljesen új helyzetben.
Amikor megérkeztek, ő fogad benneteket. Beszélget veletek, figyel a kutyátokra, és segít abban, hogy ne neked kelljen egyszerre mindenre gondolnod.
A fotózás közben sem csak mellettem áll.
Figyeli, hogyan érzi magát a kutyátok, segít, amikor szükség van rá, és közben rátok is figyel. Sokszor ő veszi észre elsőként, ha valakinek kell egy kis szünet, ha valamit érdemes másképp csinálni, vagy ha egyszerűen jobb hagyni, hogy egy helyzet a maga módján alakuljon.
Én közben fotózhatok és figyelhetem azt, ami előttem történik, mert tudom, hogy nem egyedül kell egyszerre mindenre figyelnem.
Andi korábban a pénzügyi világban dolgozott. Ott is emberekkel foglalkozott, de nálunk derült ki igazán, mennyire természetesen tud kapcsolatot teremteni azokkal is, akik először kicsit zárkózottabbak vagy bizonytalanabbak.
25 éve vagyunk együtt. A Vizslafotózást is együtt építettük fel, és mára nagyon nehéz lenne különválasztani, melyikünk mit tesz hozzá egy-egy fotózáshoz.
Én sokszor azt figyelem, mi történik.
Andi pedig közben azt is, hogyan vagytok benne.
És szerintem ettől működünk igazán jól együtt.
Ezt ketten építettük fel.
A Vizslafotózás az évek során abból alakult ki, ahogyan mi magunk gondolkodunk kutyákról, emberekről és kapcsolatokról.
Másban vagyunk jók. Más dolgokat veszünk észre. Andi sokszor azt figyeli, hogyan vagytok egy helyzetben, én pedig azt, mi történik előttem, és hogyan lehet ebből képet készíteni.
Ezért tudunk ketten egyszerre figyelni rátok, a kutyátokra és arra is, ami közöttetek történik.
Nekünk ettől lett Vizslafotózás a Vizslafotózás.
Nem mindenkinek készítjük ezeket a képeket.
Leginkább azokkal értjük egymást, akik számára a kutyájuk valóban része a családjuknak.
Akik ismerik azt a bizonyos nézést. Tudják, mit jelent egy apró mozdulat, egy odabújás, egy furcsa szokás, amit talán más észre sem venne.
És ezért egy fotózástól is többet szeretnének annál, hogy készüljön néhány szép kép.
Azt szeretnék felismerni rajtuk, akit szeretnek.
A kutyájuk személyiségét. A saját közös működésüket. Azokat az apró dolgokat, amelyek miatt ez a kapcsolat csak az övék.
Sok olyan ember érkezik hozzánk, aki nem szeret szerepelni, nem érzi magát fotogénnek, vagy egyszerűen idegen tőle a klasszikus fotózások világa.
Mások azért bizonytalanok, mert nem tudják elképzelni, hogyan lehetne az ő örökmozgó, félős, önfejű vagy éppen idős kutyájukat lefotózni.
Ezek egyikéből sem kell problémát csinálni.
Neked nem kell tudnod, hogyan kell jól fotózkodni, és a kutyádnak sem kell bizonyítania semmit. Mi azért vagyunk ott, hogy megismerjünk benneteket, vezessük a helyzetet, alkalmazkodjunk ahhoz, ami történik, és észrevegyük azt, ami igazán rólatok szól.
Mert ezek az időszakok változnak.
A kutyád is változik. Ti is változtok. Ami ma teljesen hétköznapinak tűnik – ahogy hozzád bújik, ahogy rád néz, ahogy együtt vagytok –, egyszer nagyon értékes emlék lehet.
Mi ezt szeretnénk jól megőrizni.
Úgy, hogy amikor később ránézel a képekre, azt érezd:
igen, ilyen volt ő.
És ilyenek voltunk mi együtt.
