Amikor fotózásról van szó, gyakran merül fel bennem az érzés, hogy ha profi modelleket használok, valahol “csalok”.

Egy profi modell előtt minden könnyebb – ők már tudják, hogyan kell mozogniuk, nézniük, hogy a kép tökéletes legyen. De vajon ez igazán kihívás? És tényleg ezeket a képeket szeretném-e az én munkásságom jelképeként kiállítani?

Meggyőződésem, hogy a fotózás sokkal több, mint egy tökéletes kompozíció vagy technikai bravúr reprodukálása. Számomra a fotózás lényege az emberekkel való kapcsolatépítésben, az őszinte pillanatok megörökítésében és abban rejlik, hogy valódi érzelmeket, történeteket fűzzünk a képekhez. Egy profi modell segítségével készült kép nem feltétlenül tükrözi azt az értéket és mélységet, amit én a fotózásban keresek és értékelek.

Éppen ezért választom a “valódi” embereket, akik talán sosem álltak még kamera előtt, akik esetleg idegesek, feszültek vagy éppen kíváncsiak arra, mi fog történni. Az ilyen emberek fotózása során ténylegesen tudok segíteni, támogatni őket, megmutatni nekik, milyen csodálatosak tudnak lenni, amikor önmagukat adják. Ez teremti meg azokat a valódi, megismételhetetlen pillanatokat, amelyeket a kamerámmal elkapni vágyom.

A kihívások, amelyeket a nem profi modellek fotózása jelent, sokkal izgalmasabbak számomra. Megtanítanak arra, hogyan kommunikáljak hatékonyan, hogyan oldjam a feszültséget, és hogyan hozzam ki a legjobbat minden egyes emberből. Ez a fajta munka sokkal több örömet és elégedettséget nyújt számomra, mint egy “túl egyszerű” fotózás profi modellekkel.

Amikor képeimet nézed, tudhatod, hogy azok valódi emberekről szólnak, valódi történetekkel és érzelmekkel. Olyan emberekkel, akikhez kapcsolódtam, és akik számomra többet jelentenek, mint csak a kép alanyai. Ők azok, akiknek valóban szükségük van rám, mint fotósra, és akikkel közösen alkotjuk meg azokat az emlékezetes pillanatokat, amelyek örökké megmaradnak.
– Péter