Esküvői fotózásokat már csak ritkábban vállalok el. Az oka egyszerű: csak azokat a megbízásokat fogadom el, ahol úgy érzem, hogy valóban hozzá tudok tenni valamit a nap különlegességéhez, ahol a munkám értéket teremt, ahol engem akarnak.

Ma egy esküvőn vettem részt, de ezúttal egy teljesen más szerepben. Nem én voltam a fő fotós, sőt, még csak nem is digitális géppel érkeztem. Egy analóg filmes géppel, 50mm-es objektívvel és fekete-fehér filmmel felszerelve mentem, de csupán a saját szórakoztatásom érdekében. A fotózás fő feladata Tamásra hárult, én pedig egy másik, számomra kedves feladatkört töltöttem be: a fotózás rendezői szerepét.

Mint rendező, lehetőségem nyílt mélyebben kapcsolódni az emberekhez, segíteni nekik, hogy ez a nap számukra is felejthetetlenül különleges legyen. Számomra a fotózás nem csak a kattintásról szól. Az igazi öröm és kihívás az oda vezető útban rejlik, abban a folyamatban, amely során az emberi kapcsolatok és érzelmek kibontakozhatnak.

Az esküvői fotózás mögött rejlő igazi kihívás nem a technikai tökéletesítésben, hanem a kapcsolódásban, az emberekkel való együttműködésben rejlik. A mai nap is megerősítette bennem, hogy a valódi érték a személyes kapcsolatokban és azokban a pillanatokban van, amikor az emberek igazán önmagukat adhatják.

Ha egy olyan esküvői fotózást keresel, ahol a hangsúly nem csak a kattintásokon, hanem a mögöttük rejlő történeteken, érzelmeken van, akkor jó helyen jársz. A személyes kapcsolatok és a mély érzelmek megörökítése az, ami igazán értéket teremt.
– Péter