Valahogy mindannyian azt tanultuk, hogy “rendes” állásunk kell legyen. Én is ezt gondoltam. IT-s voltam, multiknál dolgoztam, és úgy tűnt, minden a helyén van. De valami mégis hiányzott. Azután egy nap, amikor már komolyabban foglalkoztam a fotózással, Zsófi kolléganőm felvetett egy kérdést, ami mindent megváltoztatott: “Miért nem mondasz fel, és foglalkozol csak a fotózással?”

Ez a kérdés úgy hatott rám, mint a villámcsapás. Egyszerre lett világos, hogy mi az, ami valójában boldoggá tesz. A fotózás iránti szenvedélyem addigra már olyan erős volt, hogy a válasz egyértelműnek tűnt. Pár napon belül felmondtam.

Azóta 10 év eltelt, és sosem bántam meg a döntésemet. Talán csak azt, hogy nem tettem meg hamarabb. A saját utam járása, a fotózásnak szentelni minden napomat, az igazi szenvedélyemnek élni – ez hozott igazán életet az életembe.

Ne félj változtatni, ne félj bátor döntéseket hozni. Ha érzed, hogy nem a saját életedet éled, ha van valami, ami szenvedéllyel tölt el, ne halogasd tovább. A változás nehéz lehet, de a saját életed élése minden kihívást megér.

Csodák várhatnak rád.

– Péter