Gyakran éljük az életünket anélkül, hogy valóban megkérdeznénk magunktól: ez tényleg az én választásom? Vagy csak egy előre megszabott útvonalon haladunk, amit mások választottak nekünk? Ez a poszt azokhoz szól, akik úgy érzik, ideje szakítani a megszokottal, és felfedezni a saját útjukat.

Sokan közülünk úgy nőnek fel és élnek, hogy belénk nevelik: nincs más választásuk, be kell törődniük abba a sorsba, amit az élet adott. Az iskolától kezdve a karrierig, a kapcsolatokon át a személyes célokig minden területen. De mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha csak egy olyan illúzió ez, amelyet mi magunk, vagy a társadalom teremtett, és valójában van választásunk?

A fájdalom, amit sokan éreznek, amikor rádöbbennek, hogy nem a saját életüket élik, hanem valami előre megírt forgatókönyvet követnek, mély és nyomasztó. Ez a fájdalom jelzi, hogy valami nincs rendben. Ez a jele annak, hogy a lelkünk mélyén tudjuk: van más út is. Kell, hogy legyen másik út.

Nem tagadható, hogy saját utat választani nehéz. Több erőfeszítést, több bátorságot, és gyakran több anyagi áldozatot is kíván. Nem a legkönnyebb úton kell haladnunk, hanem azon, amely kihívásokkal teli, de amely a legvégén a saját sikerünk felé vezet. Igen, meg kell küzdenünk azért, hogy megtaláljuk és végigjárjuk a saját utunkat. De megéri.

Az igazi kérdés nem az, hogy könnyű lesz-e, hanem hogy érdemes-e.
És a válasz? Minden egyes alkalommal igen. Mert amikor végül rátalálunk a saját utunkra, az a fajta elégedettség és öröm, amit érzünk, összehasonlíthatatlan bármilyen előre megírt életúttal.

Ha hiszel abban, hogy van másik módja is az életnek, ha készen állsz arra, hogy megküzdj a saját boldogságodért, akkor ne hagyd, hogy a félelem visszatartson. Igen, egyedül talán ijesztő lehet elindulni, de nem vagy egyedül. Vannak, akik már végigjárták ezt az utat, és vannak, akik támogatni fognak az úton. A legfontosabb, hogy megtedd az első lépést.

Ne engedd, hogy a félelem és a “mi lesz, ha” gondolatok visszatartsanak. Az élet túl rövid ahhoz, hogy mások álmai szerint éljünk. Merj különbözni, merj saját utat választani. Merj élni.
– Péter