A többi fotósnak sok esetben görcsbe rándul a gyomra ha eljön az a nap amikor gyerekekkel érkeznek a családok hozzá.
Mi ezt részben meg is értjük – hiszen lehet, hogy a gyerekek nyűgösek lesznek aznap, semmi kedvük nem lesz a kamera elé beállni, mi több jó kedvet vágni és mosolyogni a fotózáshoz.

A munka nehézkesen indul, a szülők is begörcsölnek, és minden műmosollyá és fagyottá válik – igen, a képeken is.

Mi is állhatnánk így hozzá, de Péterrel teljesen megfordítottuk ezt a dolgot, és mára meg van az a technikánk, hogy elképedve távoznak a gyerekes családok tőlünk, és azt kérik, hagy jöjjenek másnap is, hiszen ennyire jól a játszóházban sem érzik magukat a csemetéik…

A titkunk pedig csak annyi, hogy nincs kötelező elem, nincs pózoltatás, nem kérünk olyat a legkisebbektől és a legnagyobbaktól sem, amihez nincs kedvük.
Engedjük őket, hogy otthon érezzék magukat, engedjük a gyerekeknek, hogy felfedezzék a műtermet – hiszen ott nekik minden olyan új, és minden olyan érdekes.

Nem tiltjuk le őket arról, hogy hozzáérjenek a lámpáinkhoz, hagyunk időt megérkezni, hagyunk időt feloldódni.

Így a szülők és a gyerekek is meg tudnak nyugodni és kölcsönösen pozitív hatással lesznek egymásra – azaz az anyuka nem aggódik, nem görcsöl azon, hogy lesz-e legalább egy jó fotójuk, mert látja, hogy a gyermeke nagyon is együttműködő, Péter pedig folyamatosan mutatja neki a kameráját, hogy lássa mennyire meghitt és csoda pillanatokat képes elkapni.

Nem csak a jó fotókért vagyunk – hanem a felejthetetlen fotózásokért is.
Hisszük, csak így lehetnek a fotók is emlékezetesen jók.