A fotózás világában könnyű beleesni abba a csapdába, hogy az ember teljes mértékben a technikai részletekre koncentrál. A tökéletes beállítások, a legmodernebb eszközök, a legélesebb képek… Mind fontos elemek, de ha csak ezekre összpontosítunk, könnyen elveszíthetjük azt, ami miatt egyáltalán fotózni kezdtünk: a fotózás lényegét, az alkotás örömét, a képek mögötti történeteket.

Ha csak a technikára fókuszálunk, valóban csak egy kameratechnikussá válhatunk, aki bár képes technikailag tökéletes képeket készíteni, de ezek a képek esetleg üresek maradnak érzelem és mondanivaló tekintetében. A fotózás sokkal több, mint egy sor technikai lépés végrehajtása. Ez egy művészeti forma, egy eszköz, amellyel elmesélhetjük a saját megélésünket, mások életébe pillanthatunk be, és megörökíthetjük azokat a pillanatokat, amelyek valóban számítanak.

Az alkotás öröme abban rejlik, hogy képesek vagyunk túllépni a technikai korlátokon és valami újat, valami egyedit teremteni. Ez az öröm adja a fotózás valódi értelmét. Mikor a kamera mögött állva nem csak a gombokat és beállításokat látjuk, hanem a kép mögötti történetet, az érzelmeket, a pillanat varázsát.

Az igazi mesterség nem csak abban rejlik, hogy ismerjük a kamera minden funkcióját, hanem abban is, hogy képesek vagyunk érzéseket, gondolatokat kifejezni a képeinkkel. Hogy képesek vagyunk megragadni és továbbadni azokat a finom pillanatokat, amelyek az emberi létezés részét képezik.

Ne hagyjuk, hogy a technika rabjává váljunk. Használjuk azt eszközként, nem pedig végcélként. Engedjük, hogy a kreativitásunk vezessen, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a fotózás igazi ereje a képességünkben rejlik, hogy megmutassuk a világnak, milyen szép, bonyolult és csodálatos lehet az élet minden egyes pillanata.

Engedjük, hogy a fotózás továbbra is egy alkotói út legyen, ahol minden egyes kép mögött ott a szenvedélyünk, a lelkünk, és az a törekvés, hogy valami maradandót hagyjunk magunk után.
Ebben rejlik a fotózás valódi értelme.
– Péter