Egy fotósnak nem csak az a dolga, hogy jó képet készítsen. A jó fotós nem a fotózás pillanatában kezdi a munkát, és nem az utolsó kép elkattintásával fejezi azt be.

Nagyon sok olyan fotót látok, ami ugyan technikailag jó, de a szemek és a tekintetek üresek – nem jön át a lélek, a szív, a kisugárzás. Ez számomra teljesen megöli az érzést, és a kép lelkét.

Annak aki az adott fotóst választja egy korábbi képe alapján nem az fog megmaradni – főként mert laikusként nézi a képet -, hogy technikailag tökéletes-e a fotó, hanem, hogy milyen érzést vált ki belőle. Az őszinte érzéseket keressük a fotókban.

Nálunk a fotózás már jóval azelőtt elkezdődik, hogy belépne valaki a stúdiónk ajtaján. Jó látni, hogy Andival már szinte régi ismerősként köszöntik egymást – hiszen ő az aki mindent leegyeztet a fotózás előtt, ő az akihez bármikor, bármivel fordulhatnak azok akik hozzánk fognak érkezni.
Így mikor elkezdjük a fotózást nem vagyunk már idegenek.

Azt vettük észre, ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy gyorsan megnyíljanak a kamerám előtt az emberek, sokkal több idő marad arra, hogy kötetlen hangulatban, ellazult állapotban önmagukat adják a vendégeink.

Sokkal több olyan fotót kapnak, amelyen önmagukat látják, amelyen ki tudtuk belőlük hozni a valódi örömöt, a valódi énjüket.

Ráadásul így nem csak a fotó, hanem maga a fotózás is kellemes, örömteli emlékként marad meg.

…ez a fotó pedig tele NAGYON IGAZ érzésekkel