Sok fotós – és általában az emberek – hajlamosak a siker megszokott mércéi szerint értékelni magukat: pénz, elismerés, népszerűség. Számomra a siker mást jelent, mint talán más fotósoknak. Ez nem azt jelenti, hogy jobb vagy rosszabb lennék náluk, egyszerűen csak más úton járok, és más célok vezérelnek.

Sokkal inkább figyelek magamra és arra, hogy mit akarok elérni, hogyan tehetem az egész életemet jobbá. Nem követem vakon a megszokott utat, nem a tömeg elismerésére vágyom. A célom, hogy magamnak megfeleljek, hogy az általam készített munka önmagam és a megrendelőim számára is értéket képviseljen.

Másokkal ellentétben nem az anyagi siker hajt, és nem az aktuális trendek diktálják, hogy mit és hogyan csináljak. Az emberekkel való őszinte kapcsolatépítés, a valódi, mély beszélgetések jelentik számomra az igazi gazdagságot. Nem kedvelem az érdekek mentén kialakított, álságos kapcsolatokat; hiszem, hogy mint emberek, képesek vagyunk együttműködni, tisztelettel és őszintén egymáshoz viszonyulva, szakmánkra való tekintet nélkül.

Számomra a siker az, ha a megrendelőim elégedettek a munkámmal, és ha a fotózás folyamata engem is feltölt, örömet és elégedettséget okoz. Nem a hírnév vagy a gazdagság jelenti a sikert, hanem az a képesség, hogy a munkám során önmagam maradhassak, és hogy az emberekkel való kapcsolataimban is őszinte és valódi lehessek.

Ebben a világban, ahol gyakran a szakmánk határozza meg, hogy hogyan viselkedünk, én azt szeretném, ha mi, emberek, emberek tudnánk maradni. Nem kellene, hogy másképp viselkednünk kelljen csak azért, mert valamilyen professzionális szerepben vagyunk. Az a siker számomra, amikor képes vagyok megőrizni az emberiességemet, miközben a szenvedélyemet élem és mások életét is gazdagítom a munkámmal.
– Péter