Nem vagyunk tökéletesek, sőt sosem voltunk azok.
Ha így lenne biztosan nem az utcáról fogadtunk volna be kutyát.

De ezeknél a tényeknél számunkra sokkal fontosabb az, hogy nem is hajszoljuk a tökéletességet. A tökéletesség relatív, ami másnak az, lehet nekünk félkész, és fordítva.

Több ezer embert fotózva néha ijesztő, hogy mennyire elvárás tökéletesnek lenni, mennyire befeszíti a társadalmat az, hogy tökéletesek legyünk, vagy inkább annak tűnjünk.

Mert mindannyian tudjuk, hogy kilépve a műterem ajtaján visszacseppenünk abba a világba, ami nincs a fotókon, amit emléknek szánnak. Mennyire ambivalens ugye?

A mi fotóink úgy lesznek számodra tökéletesek, hogy neked nem kell annak lenned.
Mindenkit megkérünk, hogy ne változzon meg külsőleg erőteljesen ha hozzánk érkezik fotózásra, mi nem egy tökéletes smink és haj mögé bújt nőre, mi rád vagyunk kiváncsiak.

Férfiak, nekünk nem kell megjátszanotok magatok, hogy ti is akartátok a fotózást, és nem rábeszélés eredménye, hogy ott vagytok! 😊

Tapasztalat, hogy pont az ilyen úriemberek oldódnak fel nálunk leginkább a fotózások második felére, és a következőt már ők foglalják le ajándékba.

Hogy miért?
Mert nincs elvárás, mert azt kérjük legyetek önmagatok, a férfiak pedig viszolyognak a póztól, a manírtól, a megjátszástól.

Ha nem szoktad sminkelni magad, gyere anélkül, a képeken így is gyönyörű leszel!
Ha nem kényelmes a magassarkú, dobd le még indulás előtt!
Ha nem szoktál szoknyát húzni, jöhetsz a kedvenc farmerodban is!

Nálunk adhatjátok önmagatok – csak így lesznek tökéletes emlékek a képek, amelyen ti vagytok rajta, nem valaki olyan néz vissza, aki csak hasonlít rád, de még sosem találkoztatok…

Mi sem vagyunk tökéletesek, emberek vagyunk.