NEM A TÖKÉLETESSÉGET KERESEM MÁR

Rengeteg időbe telt számomra, hogy elfogadjam: fotósként ne a tökéletességet, az idillit keressem, ne a tökéletesre maszkírozott képekre vágyjak.

Elfogadni a valóságot, elfogadni annak tökéletlenségét, meglátni ebben a szépséget emberileg is megpróbáló feladat.

Eljutottam arra a pontra az életemben, hogy merem látni a valóságot, merek érezni.
A valódi emberek valódi mosolyai, és könnyei hoznak lázba, az igazi embereket szeretem fotózni.

Az elfogadás és elengedés örök körforgásának megértése a kulcs. Hogy ne akarj ráerőltetni valamit a másikra, hogy biztonságot adj azalatt a rövidke idő alatt, ami biztosított számotokra.

Hogy az őszinte érzések, a valódi személyiségek tükröződjenek vissza a fotókon és ne egy üres tekintet. Abból érdemes dolgozni, amilyen energiák áradnak a gazdikból és a kutyákból, érezni és megérteni őket. Figyelni, meghallani. Érző és értő figyelemmel.

Nálunk nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, önmagatok lehettek, amilyenek valójában vagytok:
Te és a kutyusod! Mert itt rólatok szól minden!
Adunk időt, teret és biztonságot