Nem csak a kutyátokra.
Nem csak arra, ki hány éves, vagy mit szeret.
Hanem arra, kik vagytok ti. Együtt.

Sokszor jöttök úgy, hogy már a levelekből is érződik az óvatosság.
És ez teljesen rendben van.
A legtöbben távolságot tartanak, mert valamikor csalódtak.
Mert valaki türelmetlen volt. Mert mű volt az egész.
Mert csak képeket akart, nem történetet. Nem emléket.

Nálunk másképp van.

A legtöbben már a weboldal után érzik.
Van, aki egy emailnél. Van, aki telefonban.
És ha még akkor sem – hát a fotózás első perceiben.
Olyan, mintha hirtelen fellélegeznének.

Főleg a férfiak.
Ők gyakran nem annyira lelkesen jönnek.
De amikor látják, hogy itt nincs nyomás, nincs pózparancs, nincs elvárás –
akkor egyszer csak ott vannak.
Jelen. Önmaguk. És jól érzik magukat.

Mi nem játszunk szerepeket.
Nem kérjük, hogy más légy, mint aki vagy.

Mi tényleg kapcsolódni akarunk.
Mert csak ebből lesz valami igazán jó.
És ami jó: az szép is. De nem a megszokott értelemben.

Hanem olyan szépség, amit érezni lehet. Nem csak nézni.