Gyakran hallunk a kedvtelésből tartott állatok védelméről, de sajnos a haszonállatok szenvedése kevésbé kerül reflektorfénybe. Pedig itt még nagyobb mértékben jelen van az állatkínzás, csak éppen kevésbé van szem előtt, és az érzelmi kötődés is gyakran hiányzik.

De mi az állam felelőssége ebben a helyzetben? Hogyan kezeljük azokat az eseteket, amikor az állatkínzás látható jelei nincsenek közvetlenül az emberek szeme előtt? Fontos a bejelentések szerepe, viszont a hatóságok munkáját nehezíthetik azok az alaptalan vagy személyes viszályokból fakadó jelzések.

A hatósági intézkedések gyakran korlátozottak, hiszen sok esetben, még ha be is bizonyosodik az állatkínzás, a kobzás nem lehetséges, mert egyszerűen nincs hova helyezni az állatokat. Ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy a birtokon belül próbálják javítani az állatok helyzetét.

Fontos kérdés, hogy milyen felelősséggel dönt valaki állat vállalása előtt, és milyen tájékozódásra van (lenne) szükség. A hatóságoknak nem csak szankcionálniuk, hanem oktatniuk és tájékoztatniuk is kell az embereket. Pusztán büntetések kiszabásával nem változik meg a helyzet.

Ezekről a témákról beszélgettem Dr. Pálfi Tímea igazgatás-járványügyi szakállatorvossal, aki a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Főosztályának osztályvezetője. Megtudtuk, milyen kihívásokkal kell nap mint nap szembenézniük a hatósági állatorvosoknak, és milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a jelenlegi rendszer javítására.

Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre és további betekintést szeretnél kapni az állatvédelem aktuális kérdéseibe, hallgasd meg legújabb podcast adásomat, amely az emberibb állatvédelemre fókuszál. A párbeszéd megnyitása és a társadalmi tudatosság növelése kulcsfontosságú lépések az állatvédelem területén.

– Péter