Hogyan lettünk vizslások?

Hogyan lettünk vizslások?

 

Talán már sokszor elmeséltük, de sokan lehet nem tudják még, hogy anno miért vizslát választottunk társnak. Igazából eléggé adott volt a fajta, mert nekem gyerekkoromban vizslám volt, Okkernek hívták.

De nem volt a kezdet olyan egyértelmű, mert kiskoromban rettegtem a kutyáktól, nem volt különösebb oka, sosem bántott kutya. Két testvérem közül, az idősebbik bátyám találta ki, hogy vizslánk legyen, mert barátjánál épp születtek vizslák. Egy panel lakás 8. emeletén éltünk öten, így szüleink érhetően nem örültek az ötletnek.  Én igazából nem is vágytam rá, de testvérem kijelentette, hogy a zsebpénzem egy részét bele kell adjam, hogy megszerezhesse a kutyát. Így nem volt más választásom.

Amikor elhoztuk őt, akkor a kocsiban végig az én kezemet rágta, hagytam neki, mert úgy voltam vele, hozzá kell szoknom úgy is innentől kezdve az életünk része lesz. Az egész családban akkora szerelem lett a kutya, hogy pár évre rá egy csodálatos doberman lány is csatlakozott a családunkhoz. Sajnos Okker 11 évesen egy kutyatámadás áldozata lett és utána már nem lett kutyánk, mindenki szépen lassan kirepült a családból.

Amikor megismertem Petit, én akkor mondtam neki, ha egyszer lesz lehetőségünk rá, akkor legyen egy kutyánk, vagyis egy vizslánk!

Az élet úgy hozta, hogy vidéken telepedtünk le, hatalmas kertünk van, és persze már az építkezés alatt megszületett Füge. Petinek akinek sosem volt kutyája, sőt az ő családja is idegenkedett a kutyáktól, ennek ellenére mindenki nagyon megszerette Fügét, a családunk kedvence lett. Peti annyira bekutyásodott, hogy Oszkárt már ő hozta haza az M3-as autópálya mellől, ott találta chip nélkül, tulajdonképpen mi mentettük. Akkoriban még nem is nagyon tudtuk, hogy vannak fajtamentő egyesületek, alapítványok, mi fogtuk, és hazahoztuk alapos orvosi vizsgálat után.

Mai eszünkkel talán nem lenne két vizslánk, de két kutyánk sem, mert nem fenékig tejfel két vadásszal az élet az erdő mellett. Nagyon sok nehézség volt velük, Füge fél a vihartól, és amikor mi munkában voltunk, ők mindig a kertben bandáztak, de Füge sokszor a kerítés előtt, mert ha bármi furcsa zajt hallott, már ugrott ki.  Mára már a fiúk is megöregedtek, sajnos teljesen más problémákkal kell szembenéznünk.

Oszival rengeteg probléma volt őt 3 éve majdnem elveszítettük, borzalmas amikor előkerülnek a képek, amikor 16 kilóra lefogyott (25 kiló a versenysúlya!), millió vizsgálaton átesett és a mai napig nem tudjuk a pontos okot. Fügénél meg marcangol minket  a pollenallergia, ami évről évre egyre rosszabb, még így szeptember közepén szenvedünk, de nagyon bízunk benne, hogy ennek is hamarosan vége.

Idősödnek, mi meg napi szinten azt kérjük, hogy még jó sok évig velünk legyenek, mert nem tudjuk már elképzelni nélkülük az életünket, olyan szürke lenne <3

 

– Andi