Gábor és a mentorprogram

Gábor elég részletesen összeírta, milyen élmény volt számára a mentorprogramunkban résztvenni:

A digitális fényképezőgépek (ki emléxik a HP PhotoSmart 935-re?) megjelenése óta fotóztam hobbi szinten mindenféle témát, többféle felszereléssel – több-kevesebb lelkesedéssel -, amikor is a páromtól ajándékba kaptam egy kezdő kutyafotós workshop részvételt a Vizslafotózásnál. Tudta, hogy nagyon szeretek fotózni, és a netes keresgélés alapján ez volt neki a legszimpatikusabb, ami elmondása szerint csak fokozódott, miután beszélt telefonon Andival.

Az a két szuper nap rávilágított, hogy nekem a kutyafotózás való igazán, és eddig azért nem voltam soha elégedett a saját képeimmel, mert nem találtam rá a kedvenc témámra.

Röviddel ezután indult a Mentor Program, amin nagyon szerettem volna részt venni a workshop-on felbuzdulva, ugyanis már egy lehetséges új pályát láttam a -z addig csak hobbi – fotózásban, és nagyon tetszett Andi és Péter profizmusa, gyakorlatiassága. Az eddigi iskolás/tanfolyamos tapasztalataim után nagyon meglepő volt, hogy már a “felvételi” elbeszélgetés is több, mint egy órás volt, és a kérdés nem a fotós tudásom szintje volt (mert az lényegtelen a programban való részvétel tekintetében), hanem az elérendő céljaim, az elhivatottságom kiderítése. Ez nagyon tetszett.

Azt egyáltalán nem tudtam, hogy a program során mire számítsak, sohasem vettem részt személyre szabott egy fős oktatásban, de így utóbb azt kell mondjam, bármilyen gondolatot felülmúlt az, amiben részem volt!

A program nagyon intenzív a tudás átadás ütemét tekintve, ami nekem speciel nagyon tetszett, mert ilyen az én habitusom is. Minden “elméleti” óra egy fős, nincs csoport, nincs különböző tudásszint vagy érdeklődés. Mindenki személyre szabottan kapja Péter teljes tudását (ami nagyon meglepett, mert a szakemberek túlnyomó többsége igazából nem szereti elmondani, hogyan is kell tényleg csinálni), ráadásul nagy türelemmel átadva (ami nálam azért kellett :-). Viszont megterhelőnek nem mondanám, mert Péternek remek érzéke van ahhoz, hogy kiderítse, éppen mi a legszűkebb keresztmetszet, és azzal foglalkoztunk többet, ami pedig ment, azzal nem töltöttünk időt, hogy ne legyen túl sok egy-egy beszélgetés. Így a konzultációk maximális hatásfokúak voltak, egyetlen perc sem telt el véletlenszerűen, sablonosan, haszontalanul.

Az én legnagyobb problémám az volt, hogy stresszeltem az emberekkel való kommunikáció miatt, valamint nem bíztam sem a már meglévő, sem az épp megszerzett tudásomban eléggé. Jóformán egy szót sem szóltam a fotózások során, és hiába tudtam kezelni a technikát, hiába tudtam elméletben mindent, a stressz miatt többet hibáztam, mint nem. Ez a képeken meg is látszott mindig. Ezt Péter nagyon jól látta, és olyan feladatok elé állított, amikben pont ez volt a kihívás, hogy le tudjam győzni a félelmeimet, mert csak úgy lehettek jobban a képeim. De nem csak kihívás elé állított, hanem tanácsokkal/információkkal segített, hogy meg is tudjam ugrani. Semmit sem csinált helyettem, de mint egy jó pszichológus, rávezetett mindig, hogy magam meg tudjam oldani. Ugyanis abból tanulunk a legtöbbet, ha magunk jövünk rá és oldjuk meg a feladatokat. A legtöbb iskola (tisztelet a kivételnek) szerintem csak egy sok-sok éve összeállított, mára javarészt idejétmúlt anyagot darál le, majd kér számon, sokszor nem eléggé elhivatott oktatókkal, nagy csoportokban. Így pont ugyan azokkal a hiányosságokkal végez az ember, amivel kezdett. De nem itt, a Vizslafotózásnál! Itt mindannyian (szerintem sokat) fejlődtünk, és ez szemmel látható volt mind a kedvben, hozzá állásban, mint az elkészült képeken.

Rengeteg szuper gyakorlatot szerveztek nekünk (nem is értem, hogyan lehet ennyi mindent csinálni egyszerre, szerintem Péter minden nap 2 órával korábban kel, hogy 26-ot dolgozhasson), amiken maximum 2-3 mentorált volt jelent, hogy mindenkinek kellő figyelem és segítség jusson a fotózás során. Volt kültéri, stúdiós, esemény és beállított fotózás egyaránt. Mind nagyon gyakorlatiasan, ahogy a valóságban is dolgoznia kell egy fotósnak.

Pont az én programom végére esett egy jótékonységi fotózás, amit Péter és Andi szervezett, és mi, mentoráltak fotóztunk. Én az addig tanultak és gyakoroltak alapján teljesen máshogy álltam már hozzá a feladathoz, és így vittem végig a fotózáson rám bízott párost a kutyusukkal. Nem éreztem rosszul magam a kommunikáció miatt, immár tudtam figyelni a részletekre, nem kapkodtam, mondhatnám, hogy végig tudatos voltam (persze azért izgultam :-). A résztvevők 5 képet választhattak a jótékonyságra felajánlott összegért cserébe, és számomra óriási meglepetésként és sikerként további 25 képet választottak, mert annyira tetszett nekik az egész sorozat. Úgy gondolom, ez legalább annyira Andi és Péter érdeme, mint az enyém.

Én mindenkinek ajánlom a Vizslafotózás Mentor Programot, aki szeret fotózni és valóban fejlődni szeretne.

Péter a teljesen kezdőtől a profi fotósig mindenkinek tud valami újat mutatni, tanítani.

Bárki részt vesz, az minden szintről előre fog lépni, mindenképp jobb fotósként kerül ki a végén. A program célja (az én meglátásom szerint) profi fotósok képzése, így akár fotós üzletbe is kezdhet aki végzett, annyi tudást és tapasztalatot szerez a program során. Én ezt az utat választottam, mert úgy érzem, minden tudást megkaptam Anditól és Pétertől, ami egy sikeres fotós vállalkozáshoz szükséges!

Ha Te is szeretnél részese lenni a programnak, itt találod a részleteket: