“Csíííz!”

Amíg ez egy családi eseményen hangzik el, addig mindenki jót nevet, na de egy profi fotóstól ez röhejes.

Milyen vicces is lenne, ha minden kép előtt ezt szajkózná.
Nem ez a módja, hogy mosolygós képek készüljenek, egy jó fotós munkája ennél sokkal összetettebb.

A legtöbben amúgy is zavarban érzik magukat, feszengenek a kamera előtt, egy mű mosoly ezen csöppet se tud segíteni, sőt csak tovább ront. Nemcsak hogy, rossz lesz a kép, a modell is még kellemetlenebbül fogja magát érezni.

El kell fogadni, hogy a fotózás nem egy mindennapi, megszokott szituáció, nem elvárható, hogy mindenki természetesen viselkedjen a kamera előtt.

Sokan már azt sem szeretik, ha bámulják őket, már ettől zavarba jönnek. Egy rossz fotózáson, ez az érzés csak hatványozódik, és ezért nem szeretnek az emberek fotózásra menni, már előre tudják, hogy milyen kellemetlen élmény lesz.

Pedig egy jó fotósnál ez egy csöppet sincs így. Neki a legfőbb feladata, hogy a modellek a lehető legjobban érezzék magukat és elfelejtsék ezeket a negatív sztereotípiákat, fel tudjanak oldódni.

Egy családi fotózáson elengedhetetlen a jó kommunikáció, hogy a modell is tudja mi történik.
Fontos az egymásra hangolódás, hogy a mindenki biztonságban érezze magát, meg merjen nyílni. Meg kell figyelni a gesztusaikat, mozdulataikat, hogy a fotózás alatt erre tudjunk építeni.

Sosem a modellünktől kell várni, hogy legyen természetes a fotózáson, és fesztelenül mozogjon a kamera előtt.
Nem látja magát kívülről, a fotósnak kell tudnia irányítani, neki kell tudnia mit szeretne viszontlátni a képen és azt hogyan érheti el.
Ha egy fotós nem tud instruálni, akkor nem ért a szakmájához.

Ez családi fotózáson azok a képek működnek a legjobban, amikor természetes reakciókat sikerül megörökíteni.

Megfelelő módszerrel, technikával és a kommunikáció gyakorlásával el lehet érni, hogy bárki jól érezze magát egy fotózáson.