Gyakran találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy saját életünk csapdájába esünk. Olyan ez, mintha egy láthatatlan ketrecben lennénk, amelynek ajtaja nyitva áll, mégsem merünk kilépni. A bizonytalanság, a változás félelme tart minket vissza, így inkább választjuk a megszokás biztonságát, még ha az nem is tölt el minket elégedettséggel.

Hiába van a kezünkben a “tuti recept” a sikerekhez, mégis hajlamosak vagyunk a megszokott útvonalat választani, még akkor is, ha ez a döntés később átkozódásra késztet bennünket. Ironikus módon gyakran azoktól fordulunk el, akik a változás lehetőségét nyújtják számunkra.

Sok esetben még a családunk sem bátorít a változásra, ők is a biztonságot és a status quo-t részesítik előnyben. A “minden átmeneti” mantra gyakran csak egy kifogás, ami megakadályozza, hogy valódi változásokat hajtsunk végre életünkben. Az “átmenetből” könnyen “örökkévalóság” válhat, ha nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy megváltoztassuk az irányt.

A változásra sosem lesz “tökéletes idő”. A most a lehető legjobb alkalom arra, hogy változtassunk, hogy kilépjünk saját magunk által készített ketrecünkből, és szembenézzünk a bizonytalanságokkal. A változás mindig félelmetes lehet, de emlékezzünk arra, hogy a félelem legyőzése, a kihívásokkal való szembenézés az, ami igazán fejlődésre késztet bennünket.

Ha úgy érzed, egyedül nehezen tudsz szabadulni a láthatatlan béklyóidból, és szükséged van segítségre, ne feledd: itt vagyok neked. Nem vagy egyedül ebben az utazásban. Együtt, támogatás és megértés mellett sokkal könnyebb megtalálni az útunkat a változás felé. Az első lépés mindig a legnehezebb, de emlékezz, hogy minden nagy utazás egyetlen lépéssel kezdődik.
– Péter