Boldog szülinapot Oszi!

Ma 12 éve, amikor már Fügével éltük a viszonylag nyugodt vizslás életünket Oszi a semmiből megjelenve írta ezt felül, azzal, hogy éppen Péter akkori munkahelyére sétált be, az M3-as autópálya mellett.

Én csak egy képet kaptam egy csúnyászka vizslafiúról, aki nem volt túl jó bőrben…

Péter természetesen nem magára hagyva, az állatorvos után hazahozta, és a közös kalandjuk már ott megkezdődött, ugyanis az akkor még névtelen vizsla összehányta az autónkat.
(Ezt a szokását fosással kiegészítve nagyjából 1 évig meg is őrizte 😆)

Mi mindent megtettünk, hogy hazataláljon az elkóborolt kutya, körbetelefonáltuk a gyepmesteri telepeket, állatorvosi rendelőket…
Közben már akkor legbelül éreztük, hogy az Oszkárnak elnevezett vizslafiú akkor ért HAZA igazán.

Ahogy teltek a napok egyre inkább tartottunk attól, hogy jelentkezzen érte valaki…

Pedig szöges ellentéte Fügének, Oszi akaratos, nyomulós, makacs, amit a fejébe vesz azt meg is akarja csinálni.

Sosem tagadtuk, hogy Oszi olykor kitett két-három kutyát, nem keveset küzdöttünk vele, hol a személyisége, hol a betegsége miatt, aminek szerencsére ma már nyoma sincs.

De ma sem csinálnánk semmit máshogy, ma is hazahoznánk, ma is mennénk vele addig orvosról orvosra amíg meg nem gyógyítja valaki, ma is mindent megadnánk neki amit csak tudunk!

…nem tudjuk mikor született pontosan, de hisszük, hogy ma van a legigazibb szülinapja, mert neki aznap kezdődött az igazán boldog kutyaélet amikor mi így egymásra találtunk!

Boldog születésnapot Oszkár! 🥰🎈
Csak annyit kérünk, légy még hosszú-hosszú éveken át a családunk része!