Az elmélet és a valóság közötti szakadék olykor széles és mély. Gyakran találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy bár elméletben tökéletesen értjük a dolgok működését, a gyakorlatba való átültetés során mégis akadályokba ütközünk. Ez különösen igaz a fotózásra, ahol a technikai tudás és a valós helyzetek közötti összeköttetés kritikus fontosságú.

Nem hiszek a hagyományos, elméletközpontú oktatásban. Gyakran előfordul, hogy az információk túlterhelnek bennünket, elvonva figyelmünket a valódi megértéstől és a gyakorlattól. A tankönyvek és az oktatási anyagok gyakran nem az egyszerűségre és a könnyű emészthetőségre törekszenek, hanem arra, hogy szakmailag a leginkább teljes és pontosak legyenek. Ez azonban gyakran túlzottan komplex, túl sok információval teli tartalmat eredményez, ami nem feltétlenül segíti elő a tanulási folyamatot, valójában sokkal egyszerűbb lehetne.

Sokan képesek lehetnek arra, hogy hosszú szövegeket memorizáljanak és pontosan idézzenek, de ez önmagában még nem teszi őket jó szakemberré. Fotósnak lenni nem arról szól, hogy elméletben tudod, hogyan kell tökéletes képet készíteni. A valódi tudás a gyakorlat során, a tapasztalatok által jön el.

Ha szeretnél egy olyan tanulási folyamat részese lenni, ahol a gyakorlati tudás és a tapasztalatok állnak a középpontban, ahol nem az elméleti tudás bemagolása, hanem a valós helyzetek megélésének és megértésének a képessége a cél, akkor a helyes úton jársz. Keress meg, ha olyan mentorálást keresel, ami kilép az elmélet árnyékából, és segít felkészülni a valós kihívásokra. Itt nem csak megtanulsz fotózni, hanem megismered, hogyan válhatsz igazi alkotóvá, aki bátran és magabiztosan állítja szembe magát a fotózás minden kihívásával.
– Péter