Azzal kezdenénk, hogy belelátni az Állatvédelem sűrűjébe, nem csak Facebookon látni a szomorú szemű gazdikeresőket, látni és hallani olyan dolgokat, amiket nem feltétlen akarsz, nagyon nehéz és megterhelő.

Akarva akaratlanul is hazavisszük, napokig ott vannak a gondolatainkban, a néma hazafelé vezető útjainkban, amikor nem tudunk megszólalni…ismerve jól egymást, mindig tudjuk, hogy a másik fejében ugyanaz járhat…

Persze amikor kapjuk a híreket, hogy a képeink miatt az 5 éve a menhelyen élő idős kutyát kiválasztotta egy család, és miattunk egy kutya szívébe újra remény, gazdi szeretet, pocakjába finom falatok költöztek tudjuk, hogy folytatnunk kell, hogy nekünk nem szabad feladni!

Hisz a kutyák sem adják fel soha. Minden egyes nap várják, hogy végre őértük is jöjjön valaki.

A gazdikeresős fotózásokon szinte kivétel nélkül beleszeretünk valakibe Andival…jó, legyünk őszinték, valakikbe, de nem vihetünk haza mindenki és nem lehet csak jótékony projekteket csinálni, mert ha csak ezt csinálnánk, akkor egy idő már azért nem tudnánk segíteni, mert magunkon kell segíteni.

Ahogy mindenben, ebben is az egyensúly megtalálása nagyon fontos, hogy minél tovább és minden több kutyának tudjunk segíteni.

Mi 2022-ben is ott leszünk a gazdikeresőknek, megyünk ha hívnak, fotózunk hőségben, vagy hidegben, néha megszakadt szívvel, elbújva a kamera mögé, hogy senki ne lássa, hogy összeszorul a torkunk…

Az állatvédelem egy sajnálatos körforgás, egy olyan, amelynek sosincs vége. Minden örökbefogadott kutya felszabadult helyére több tíz pályázik.
Ez egy olyan feladat nekünk, amit hosszútávra vállaltunk, vállalnunk kell.
Egy a cél, minél több védtelen állatnak segítsünk hazatalálni végre! 

A képen Gyelv az Eszkuláp Állatvédő Egyesület védence, aki még MINDIG keresi az Igazi Gazdit!