A törekvés a tökéletességre olyan út, amely gyakran több kárt okoz, mint hasznot. Az igazság az, hogy hibáink és tökéletlenségeink tesznek minket egyedivé, emberivé. Az a gondolat, hogy elérhetnénk valamilyen abszolút tökéletességet, csupán illúzió, egy elérhetetlen álom, amely sokszor csak elbizonytalanít és elégedetlenné tesz minket.

Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy értékesnek érezzük magunkat vagy hogy megérdemeljünk valamit. Amikor folyamatosan önmagunk méricskélésébe és összehasonlítgatásába esünk, csapdába esünk; korlátozó hiedelmek fogságába, amelyek akadályozzák a boldogságunkat és személyes fejlődésünket.

Az a törekvés, hogy betöltsük a hiányosságainkat elismeréssel és dícsérettel, csak további nyomást helyez ránk. Meg kell értenünk, hogy a boldogság és elégedettség nem attól függ, hogy tökéletesek vagyunk-e. Valójában, a tökéletességre való törekvés végeláthatatlan út, ahol a valódi elégedettség sosem lesz elérhető.

Nem várom el másoktól, hogy tökéletesek legyenek, és nem tekintem problémának a hibázást. Sokkal fontosabb, hogy próbálkozzunk, hogy tanuljunk a kihívásokból, és hogy folyamatosan fejlődjünk. Mindenki számára ismerős az érzés, amikor bizonytalanságokkal küzdünk – ez természetes része az emberi létezésnek.

Éppen ezért, hagyjuk abba a folyamatos önmagunk méricskélését. Ismerjük fel hibáink előnyeit, a tanulási lehetőségeket, amelyeket kínálnak, és fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. A fejlődés és a boldogság kulcsa nem a tökéletesség elérése, hanem az önmagunk iránti elfogadásban és a folyamatos tanulásban rejlik.
– Péter

 A fotót Juhai Szabina készített az Alkotói Fotográfia Műhely képzésemen